Vilmos kézrátétellel gyógyította meg az üvöltési-rohamomat. Egyszer nagy cimborák leszünk, remélem.
2007. október 24., szerda
2 Comments:
« back home
Megjegyzés küldéseVili: Mi lesz a sörünkkel pupákok?
Én úgy éreztem a baráti kézfogásból, hogy máris "összemelegedtünk"...mármint cimborák lettünk. Vagy te semmire sem emlékszel, Marci?!