Vilmos kézrátétellel gyógyította meg az üvöltési-rohamomat. Egyszer nagy cimborák leszünk, remélem.

2007. október 24., szerda

 
bejegyezte Apa , EKKOR 12:13, |

2 Comments:

  At 2007. október 25. 8:36 Anonymous Névtelen said:
Vili: Mi lesz a sörünkkel pupákok?
Én úgy éreztem a baráti kézfogásból, hogy máris "összemelegedtünk"...mármint cimborák lettünk. Vagy te semmire sem emlékszel, Marci?!